2 Sámuel 15

2 Sámuel 15

1. Királyválasztás, királyváltás?
• Ábsálóm a lovakkal, kocsisokkal, 50 emberrel erőt demonstrál.
• Kiül a kapuba, hogy minden ki- és bejövővel találkozhasson.
• „Igazat adnék neki” – mindenkinek egyszerre? (a rabbi, a peresek és a bócher)
• Gyakorlatilag egy politikai kampányt folytat, mindenkinek azt ígéri, amit az illető hallani akar.
• Nem 40, hanem 4 évig csinálta ezt (LXX, Pesitta). Dávid összesen 40 évig uralkodott. (A bét-lechemi felkenetésre utalna?) Ábsálóm Hebronban született, amikor Dávid már király volt (2Sám3:3).

2. Szentségtelen célhoz szentségtelen eszközök
• Hazudik, hogy kikerüljön Dávid és Jóáb látóteréből és elmegy a szülővárosába („Menj békével”).
• Azt mondja, hogy Istent akarja szolgálni, de valójában az Isten által felkent ellen akar lázadni.
• Dávid ilyet nem tett Saullal sem, aki őt üldözte, Dávid pedig csak jót tett Ábsálómmal.
• 200 jóhiszemű embert visz magával – akik azért (nagyrészt) mellé álltak.

3. Isten hűséges
• Dávid most is jól méri fel a helyzetet: elmenekül a palotaforradalom elől.
• keréti, peléti: két, közelebbről meg nem határozható nép, talán Dávid elit zsoldosai, testőrei (Ez30:5); valószínűleg krétaiak és filiszteusok (ami gyk. ugyanaz a nép, csak más lakóhelyen)
• Ittáj || Ruth1:16: „ahová te mész, megyek én s ahol meghálsz, hálok meg én, néped az én népem, istened az én istenem”
• A hatszáz gáti hűségesebb, mint a fia (1Sám23:13, 27:2, 30:9).
• Dávid gyászol, mint Isten, amikor elhagyja Jeruzsálemet a Harag 70 Éve (Ez10 – Zak1:12) előtt:
Ez10:18-19, 11:22-23: „És kiment az Örökkévaló dicsősége a ház küszöbéről és megállt a kerubok felett. Erre emelték a kerubok szárnyaikat és felemelkedtek a földről szemeim láttára kimentükben, és mellettük a kerekek. És megállt az Örökkévaló háza kapujának keleti bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége fölöttük volt, felülről.” „És emelték a kerubok szárnyaikat és a kerekek ő mellettük Izrael Istenének dicsősége pedig fölöttük volt, felülről. És elvonult az Örökkévalónak dicsősége a város közepéről és megállt a várostól keletre levő hegyen.”
• Dávid nem sajátítja ki a Ládát: „legyen meg a Te akaratod”.
• Itt ki-be hurcolásszák a Ládát a Dicséret Sátorából, de ezt a Templomnál majd nem lehet megtenni.

4. Achítófel tanácsa
Zsolt41:10 = Jn13:18b: „Aki kenyeremet eszi, felemelte sarkát ellenem.”
• Achítófel: az okos hitetlen. (Prófétának tartották? 2Sám16:23)
• Bat-Seba nagyapja (2Sám11:3, 23:34) (?)
• Emberi ésszel tanácsol sokszor jót.
• Az Istent nem ismerők is tudnak jó tanácsot adni! Emberileg jót. Meg kell vizsgálni, hogy Isten szerint is jó-e.
• A szent célt elérő eszköz nem biztos, hogy szent. Különösen, ha a cél (itt: a lázadás) sem szent.

55. zsoltár
• „ellenség szava” = Achítófel, „gonosz szorítása” = Ábsálóm
• jogtalanság: Dávid a jogos felkent
• nem ellenség, nem gyűlölőm; magamféle ember, társam, meghittem – sokkal rosszabb
• „Simább a vajnál szája, de harc a szíve”: szó ≠ cselekedet

3-4. zsoltár
• Sokan mondják ↔ DE Te
• Szent hegy: Sion? X Mórija? X Szináj=Hóreb! (Hogy kerül ez ide?)
• Isten hallja, amikor az ő jámbora hozzá kiált.
• Lefekszem, alszom, nem félek.

2 Sámuel 15

¹Történt ezek után, szerzett magának Ábsálóm kocsit meg lovakat, és ötven embert, kik futottak előtte. ²Korán föl szokott kelni Ábsálóm és kiállni a kapu útja mellé; és volt, minden ember, kinek pere volt és ítéletre akart menni a királyhoz - azt megszólította Ábsálóm és mondta: Melyik városból való vagy? Mondta: Izrael törzseinek egyikéből való a te szolgád. ³Ekkor szólt hozzá Ábsálóm: Lásd, szavaid jók és helyesek, de nem hallgat rád senki a király részéről. ⁴Majd így szólt Ábsálóm: Vajha engem tennének bírául az országban s hozzám jönne minden ember, kinek pere vagy ügye van, én meg igazat adnék neki. ⁵És volt, mikor közeledett valaki, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta kezét, megfogta őt és megcsókolta. ⁶Ily módon cselekedett Ábsálóm egész Izraellel, azokkal, kik a királyhoz ítéletre jöttek; így meglopta Ábsálóm Izrael embereinek szívét. ⁷Történt negyven év múlva, így szólt Ábsálóm a királyhoz: Hadd menjek, kérlek, hogy Chebrónban lerójam fogadásomat, melyet fogadtam az Örökkévalónak. ⁸Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gesúrban, Arámban, laktam, mondván: ha engem vissza fog hozni az Örökkévaló Jeruzsálembe, akkor szolgálom az Örökkévalót. ⁹Mondta neki a király: Menj békével. Fölkelt és elment Chebrónba. ¹⁰És küldött Ábsálóm kémeket mind az Izrael törzsei közé, mondván: Amint halljátok a harsona hangját, mondjátok: király lett Ábsálóm Chebrónban. ¹¹Ábsálómmal pedig ment kétszáz ember Jeruzsálemből, meg voltak hívva és mentek jóhiszemben, nem tudtak ugyanis semmiről. ¹²És elhozatta Ábsálóm a Gílóbeli Achítófelt, Dávid tanácsosát, városából, Gílóból, mikor bemutatta az áldozatokat. És erős volt az összeesküvés és a nép egyre számosabb lett Ábsálóm mellett. ¹³És jött a hírmondó Dávidhoz, mondván: Ábsálóm felé fordult Izrael embereinek szíve. ¹⁴Ekkor mondta Dávid mind a szolgáinak, kik vele voltak Jeruzsálemben: Keljetek föl, hadd szökjünk meg, mert nem lesz számunkra menekvés Ábsálóm elől; siessetek elmenni, nehogy sietve utolérjen és ránklökje a veszedelmet és megverje a várost a kard élével. ¹⁵Szóltak a király szolgái a királyhoz: Egészen aszerint, amit jónak talál uram a király! Itt a szolgáid! ¹⁶Erre elindult a király meg egész háza az ő nyomában; és otthagyta a király a tíz ágyasnőt, hogy őrizzék a házat. ¹⁷Elindult a király meg az egész nép az ő nyomában, és megálltak a legszélső háznál. ¹⁸Mind a szolgái pedig elvonultak mellette s mind a keréti és mind a peléti, meg mind a Gátbeliek, hatszáz ember akik nyomában jöttek Gátból, elvonultak a király előtt. ¹⁹Ekkor szólt a király a Gátbeli Ittájhoz: Minek jössz te is velünk? Menj vissza s maradj a királynál; mert idegen vagy és el is költözhetsz helyedre. ²⁰Tegnap jöttél és már ma bujdostassalak, hogy velünk jöjj, míg én megyek, ahová megyek? Menj vissza és vidd vissza magaddal testvéreidet szeretettel és hűséggel! ²¹Erre felelt Ittáj a királynak és mondta: Él az Örökkévaló és él uram a király, bizony azon a helyen, ahol lesz uram a király, akár életre, akár halálra, bizony ott lesz a te szolgád. ²²Ekkor szólt Dávid Ittájhoz: Menj hát és vonulj el. Elvonult tehát a Gátbeli Ittáj meg mind az emberei és mind a gyermekek kik vele voltak. ²³Az egész ország hangosan sírt, míg az egész nép elvonult; a király pedig átkelt a Kidrón patakon és az egész nép átkelt vele, a pusztába való út felé. ²⁴S ott volt Cádók is meg mind a leviták vele, hordozva Isten szövetségének ládáját, és letették az Isten ládáját – Ebjátár is fölment – míg végképen el nem vonult az egész nép a városból. ²⁵És mondta a király Cádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba; ha majd kegyet találok az Örökkévaló szemeiben, akkor visszahoz engem és látnom engedi őt és hajlékát. ²⁶Ha pedig így szól: nem kedvellek, - itt vagyok, tegyen velem, amint jónak tetszik szemeiben. ²⁷És szólt a király Cádókhoz a paphoz: Ugye látod? Térj vissza a városba békével; Achímáac fiad és Jónátán, Ebjátár fia, két fiatok veletek van. ²⁸Lássátok, én majd késedelmezek a puszta síkságain, míg üzenet jön tőletek, hogy értesítsetek engem. ²⁹Visszavitték tehát Cádók és Ebjátár Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak. ³⁰Dávid pedig fölment az Olajfák hegye hágóján, sírva, fölmentében, feje betakarva és mezítláb ment; az egész nép is, mely vele volt, betakarta kiki fejét, és fölmentek, sírva fölmentükben. ³¹Dávidnak pedig tudtára adták, mondván: Achítófel az összeesküvők közt van Ábsálóm mellett; s így szólt Dávid: Tedd, kérlek, balgává Achítófel tanácsát, oh Örökkévaló!

Zsolt55

³²Midőn Dávid épen a csúcsig ért, ahol Isten előtt leborulni szokott, íme, elébe jön az Arkibeli Chúsáj, megtépett köntössel és földdel a fején. ³³És mondta neki Dávid: Ha vonulnál velem, terhemre lennél nekem; ³⁴de ha visszatérsz a városba és azt mondod Ábsálómnak: szolgád leszek én, oh király, atyád szolgája voltam régen, most meg a te szolgád leszek, -- akkor majd meghiúsítod javamra Achítófel tanácsát. ³⁵Hiszen ott vannak veled Cádók és Ebjátár a papok, s lesz, minden dolgot, amit hallasz a király házából, tudtára adsz Cádók és Ebjátár papoknak. ³⁶Íme, ott van velük két fiuk, Achímáac Cádóké és Jónátán Ebjátáré; küldjetek általuk hozzám minden dolgot, mit hallani fogtok. ³⁷Bement tehát Chúsáj, Dávid barátja, a városba, midőn Ábsálóm Jeruzsálembe érkezett.

Zsolt 3

Zsolt 4